Sze 6, 2019
91 Views
0 0

Nem mindegy, miben él át óránként tucatnyi autóbalesetet az ember

Written by

Két évtizede sincs, hogy az NFL-ben komolyan kezdték venni a játékosok fejének, illetve agyának védelmét. Ennek köszönhetően az elmúlt 17 évben többet fejlődtek a sisakok, mint előtte 50 év alatt, a fejlesztések viszont az NFL létéről is dönthetnek. Hogyan zajlott a sisakok evolúciója a bőrsapkától az űrtechnológiáig?

2019-ben indul az egyetemi amerikaifutball-bajnokság 150., illetve az NFL 100. szezonja, a jeles együttállást a szezon során több, a sportág történetével foglalkozó anyaggal ünnepeljük a 120 yardon és az Indexen.

Ne maradjon le semmiről!

Kisebb sisakbotrány előzte meg a 2019-es NFL-szezont, a nyáron a Pittsburgh Steelerstől az Oakland Raidershez került elkapó, Antonio Brown ugyanis rettentő nehezen vette tudomásul, hogy idén már nem használhatja a bő egy évtizede megszokott sisakját, és egy ideig a visszavonulással is fenyegetőzött.

A probléma biztonsági eredetű volt: Brown kedvelt modellje már nem állja ki az idő és az NFL próbáját, és nem nyújt elég védelmet a fejnek, ezért nem engedték, hogy használja azt. Bár a sisak körüli balhé inkább csak egy sztárallűrnek tűnt – épp az HBO éves, egy csapat edzőtáborát követő műsor, a Hard Knocks műsora alatt –, ám az NFL-t, illetve az amerikaifutballt majdhogynem születése óta elkísérő problémára mutatott rá: a fejsérülésekre, illetve a játékosok fejének, agyának védelmére, amikre meccsenként több tucat, akár egy 50 km/h-s, kocsival falnak ütközés erejével megegyező erőhatás ér.

A fejsérülések kezelése, és sokkal inkább megelőzése az elmúlt egy-másfél évtizedben, leginkább 2002 után lett központi kérdés az NFL-ben és vele együtt az amerikaifutballban. Különböző vizsgálatok egyre megdöbbentőbb eredményeket hoznak ki, kezdve onnan, hogy az NFL-ben játszó játékosok 99 százalékánál találnak – már csak boncolás után – agykárosodást, egészen addig, hogy már egyetlen szezonnyi amerikaifutballozás is roncsolja az agyat.

Ezen két módon lehet változtatni: folyamatos szabálymódosításokkal, illetve jobbnál jobb fejlesztésekkel készülő sisakokkal. Csütörtökön (magyar idő szerint péntek hajnalban) a Green Bay Packers és a Chicago Bears mérkőzésével indult az NFL 2019-es idénye, a nyitómeccs és a forduló fő, vasárnapi része között néztük meg a sportág talán legfontosabb eszközének, a sisakoknak nagyjából 120 éves fejlődését.

Minden a vakondbőrrel indult, valószínűleg

Amennyire fontos védőfelszereléssé vált a sisak az amerikaifutballban, annyira nehezen, és ismeretlen eredettel indult a karrierje. Olyannyira, hogy pontosan az eredeti feltaláló kilétében sincs egyezség, ezen a területen leginkább három elmélet kering, amikben csak az a közös, hogy valamikor az 1890-es években, vagyis jó pár évtizeddel az amerikaifutball 1869-es születése után készültek az első sisakok. Már amennyire sisaknak lehet tekinteni az első, kezdetleges, leginkább pár bőrdarabból összerakott fejvédőket.

A legrégebbi feljegyzés a kosárlabda születésében főszerepet játszó James Naismithhez kötődik, aki már 1891-ben pár összevarrt bőrdarabbal védte a füleit. 1893-ban a később katonai karrierje során történelmet író, az amerikai hadseregben a repülőgép-hordozókat meghonosító Joseph M. Reeves is előállt egy vakondbőrből készített sisakszerűséggel, ebben is játszott az azóta örökrangadóvá váló 1893-as Army-Navy (hadsereg-haditengerészet) mérkőzésen. Az ő indíttatása – legalábbis a legenda szerint – elég egyértelmű volt,

egy orvos ugyanis azt mondta neki, hogy ha még egy ütést kap a fejére a folyamatos ütések és rúgások után, akkor „azonnali őrület”, vagy a halál vár rá.

A harmadik modellt George Oliver „Rose” Barclay-nek tulajdonítják, aki szintén leginkább a fül védelmére ment rá a Spalding cég termékével. Korabeli hirdetésekben az egyfüles modellt 2, a mindkét fület védő verziót pedig 2,5 dollárért árulták.

Az 1910-es évek végére már inkább sisaknak nevezhető verziók legvalószínűbb elődje Reeves típusa lehetett, a kapcsolatot erősítheti az is, hogy a későbbi darabok leginkább egy pilóta sisakjára hasonlítottak, mert abból fejlesztették tovább őket.

Ha akarod, felveheted, de inkább betiltjuk

Amikor pár bekezdéssel feljebb azt írtuk, hogy nehezen indult az amerikaifocis sisakok karrierje, az alatt az 1940-es évtizedig terjedő csaknem fél évszázados időszakot értjük. Ebben a nagyjából 50 évben jelent meg az első, ténylegesen már sisaknak is kinéző fejvédő, amit 1917-ben a Rawlings és Spalding sportszergyártók fejlesztettek le, ezt ZH sisaknak hívták az Illinois Egyetem vezetőedzője, Robert Zuppke után, aki részt vett a fejvédő tervezésében. Ez már egyrészt ránézésre is tényleg sisaknak tűnt, másrészt volt benne párnázott rész, ami felfogta az ütközések erejének egy részét, ráadásul a fejre is jobban illeszkedett – innentől már hivatalosnak tekinthetjük az evolúciót.

Az 1920-as években egyre jobban kezdtek elterjedni a bőrsisakok, ám ezek ekkor még messze nem számítottak kötelező védőfelszerelésnek, csak az vette fel őket, aki akarta. Két fő gond volt egyébként a sisakokkal, egyrészt túl melegnek találták őket, illetve a fülvédőben alig hallottak valamit a játékosok – ezt később egy lyukkal orvosolták is.

A felszerelés kötelező része csak 1939-ben lett a sisak, akkor is csak az egyetemi bajnokságban, az NFL-ben ez csak 1943-ban történt meg. Ekkora pedig már (1939-ben) megjelentek a bőr mellett a műanyagsisakok is, amiket a később a sisakpiacot évtizedeken át uraló Riddell gyártott le. (Érdekesség egyébként, hogy az 1930-as években készült bőrmodellek varrási mintáját követi a mai napig többek között a Michigan Wolverines egyetemi csapat sisakjának színezése is.)

A műanyag megtartotta a formáját ütközéskor, több volt benne a párnázott rész, így jóval biztonságosabb volt a bőrnél, de eleinte inkább csak az egyetemi játékosok között terjedt el, az NFL-ben a bőr maradt a divat, már ha egyáltalán használtak sisakot.

Ám mivel a második világháború alatt a hadiiparé volt a prioritás Amerikában, Riddellék nem tudtak megfelelő minőségű sisakokat gyártani, amik használat közben esetenként ripityára törtek a játékosok fején. Erre reagálva

az NFL betiltotta a műanyagból készült sisakokat az 1948-as szezonra,

mert úgy látták, hogy a sisak nélküli játék még mindig biztonságosabb, mint a széttörő fejvédők. A hibás lépésre gyorsan rájöttek, 1949-ben már újra kötelező volt a fejvédő, mostanra már megszakítás nélkül.

Az 1948-as idény más szempontból is mérföldkő volt, ekkor jelent meg ugyanis az első rendes minta a sisakokon az NFL-ben: a Los Angeles Rams játékosa, Fred Gehrke festett a csapat kabalájára utaló kosszarv-mintát a sisak két oldalára – ez a minta a mai napig a Rams egyik jelképe.

Rács mögé tették

Az 1950-es évek közepén a Cleveland Browns vezetőedzője (és tulajdonosa), Paul Brown vitte előre a fejlődést a találmányaival. Előbb 1955-ben saját irányítója védelmében, meccs közben rögtönözte az azután futótűként elterjedő sisakrácsot, majd a többi csapattal szemben való előnyszerzés miatt, korát 40 évvel megelőzve rádióvevővel látta el a fejvédőt.

A sisakrács eredetileg elég kezdetleges volt (és csak műanyagból állt), már csak azért is, mert meccs közben applikálták rá Otto Graham sisakjára, miután az irányító kapott egy elég nagyot a szájára. Ekkoriban egyébként, az arcot védő plusz dolgok nélkül a játékosok szinte kivétel nélkül monoklival, feldagadt ajkakkal, vérző, vagy épp törött orral játszottak. Grahamnek ebből lett elege, úgyhogy kitalálták, hogy ha egy rudat raknak keresztbe az arca elé, akkor nehezebben ütik majd meg.

A dolog bevált, de arra nem gondoltak, hogy sisakrácsnál fogva könnyebben meg lehet ragadni a játékos sisakját – az NFL válaszul 1956-ban megtiltotta a sisakrács rángatását. Addig viszont a Clevelandben kötelező lett minden játékos számára a plusz védelem, és elég gyorsan a teljes profi liga átvette az újítást. Brown azért nagyot profitált ebből, BT-5 néven szabadalmaztatta a fejlesztést, amit a Riddell sisakgyártó kezdett forgalmazni.

A sisakba szerelt rádióvevő nem terjedt el ilyen gyorsan, a Cleveland is csak pár hétig használta a futurisztikus rendszert, amivel az edzők gyorsabban juthatták el a stratégiai döntéseket a pályán tartózkodó játékosokhoz. Az a rádiókommunikáció csak évtizedekkel később tért vissza a profikhoz a gyors betiltás után.

1962-re szinte minden NFL-játékos sisakrácsban volt már a pályán. Utolsó úttörőként a később a Super Bowl VII-ben a lehető legtökéletesebb szezont elbaltázó rúgójátékos, Garo Yepremian tartott ki a rács nélküli sisak mellett. Az 1967-ben a Detroit Lionsban játszó Yepremian végül akkor követte társait, amikor belátta, nincs értelme, hogy minden reggel vért köp ébredés után, jobb lesz az élete a ráccsal.

A nem túl sok védelmet, ellenben sokkal nagyobb látómezőt nyújtó egyetlen rúdból álló sisakrácsot 2004-ben tiltotta be végül az NFL, de Scott Player, az Arizona Cardinals játékosa külön engedéllyel még 2007-ben is ilyen sisakban játszott, utolsóként az NFL-ben.

Az 1950-es években volt még egy forradalmi újítás: 1939-54 között a Riddell áttetsző műanyagból csinálta a sisakokat, amiket belülről festettek ki, 1954-ben viszont egy ellenállóbb, de már nem áttetsző polimerre váltott a sisakgyártó cég. Az eredeti, áttetsző sisakokból egyébként a hadsereg is kapott egy jó nagy szállítmánnyal, többek között George S. Patton tábornok egységei is khakiszínűre festett amerikaifocis sisakban gyakorlatoztak, de az ejtőernyős egységek is ilyeneket kaptak.

A sisakok nagyjából változatlan dizájnja az 1980-as évekre alakult ki, addig főleg a belső védelmen fejlesztettek a gyártók. Az 1980 után használt sisakok váza már alumínium volt, ezt borították kívülről műanyaggal, belülről egyre nagyobb védelmet nyújtó párnázott borítással.

Rájöttek, hogy az agyat védeni kell

A Brown által korábban megalkotott rádiókommunikáció 1995-ben tért vissza az NFL-be, ha nem is zavartalanul. Brown játékosai az 1960-as években még taxisok és rendőrök kommunikációját hallották, míg például a San Francisco 49ers a tökéletesnek távolról sem nevezhető saját belső rendszere miatt például a stadionhoz közeli repülőtér, illetve le- és felszálló repülőgépek rádiójeleit fogta be.

Az 1970-es évek után a legnagyobb, kívülről is látható változás 1998-ban jött, amikor az NFL engedélyezte az átlátszó plexilemezek használatát. A színezett plexiket csak orvosi igazolással engedélyezik egyébként.

A plexi leginkább csak szépségelem – pont emiatt döbbenetes belegondolni, hogy nagyjából 25 éven át, 2002-ig nem volt jelentősebb fejlesztés a Riddell (és a többi gyártó) sisakjain. Apróbb változtatásokat persze végeztek rajtuk, ám csak a 2000-es évek legelején induló, az agysérüléseket vizsgáló kutatások hatására lépett a Riddell egy teljesen új típussal, a Revolutionnel. Cég riválisa, a Schutt egyébként csak 2007-ben lépett a forradalmian új sisak bevezetésével

– belegondolni is rossz, hogy 25-30 éven át nem esett át komolyabb fejlődésen az amerikaifocis sisak.

Már az űrkorszakba léptek

2011-ben ismét nagyon fontos biztonsági elemmel bővült a sisakok felépítése: a Battle Sports Science cég kifejlesztett egy olyan állszíjat, amibe ütésmérőt szereltek, és amennyiben bizony erőhatásnál erősebbet mér, pirosan kezd világítani, hogy jelezze, a sisakot viselő játékos szinte biztosan komoly fejsérülést okozó ütést szenvedett el. Ez az állszíj viszont inkább csak utánpótlásszinten terjedt el, az NFL-ben ritkán látni ezt a pályán.

Eközben természetesen a sisakgyártók is egyre nagyobb figyelmet fordítottak a védelemre, és a 2010-es évek közepétől az NFL és a játékosok szakszervezete közös erővel teszteli a sisakokat, hogy azok mekkora védelmet nyújtanak. Az általuk összerakott rangsor alapján idén már betiltott sisakok is vannak, amik nem elég biztonságosak – emiatt volt a cikkünk elején említett Antonio Brown nyári miniepizódja –, a teljesen megfelelők között pedig összesen 4 márka 27 modellje található, igaz, ezek közül 9 típust a játékosok kevesebb mint 1%-a használja.

Az NFL által összerakott rangsor  tetején harmadik éve a forradalmi VICIS Zero1 található, ami egy 2013-ban alapított, mérnökökkel és orvosokkal dolgozó cég terméke. A VICIS Zero1 esetében a forradalmi megoldás alapjaiban tér el a többi sisakétól. Amíg a megszokott sisakok egy nagyon kemény külső borítás alatti szivacsos belső burkolattal rendelkeznek – ahogy egy cikkben írják, olyasmi, mint egy M&M’s csoki  –, addig a VICIS sisakja puhább műanyagborítást kapott, alatta pedig egy elég vastag, műanyagoszlopokból álló réteg található, ami képes a bármilyen irányból érkező ütközést elvezetni, méghozzá elég hatékonyan, ahogy azt a cég tesztelése is mutatja:

A VICIS eredményei magukért beszélnek, egy középiskolai szinten végzett tanulmány szerint

Az NFL-ben viszont aránylag lassan terjed az űrtechnológiás sisak, mert a játékosok többsége a megszokott érzéshez ragaszkodik – egy 5-10 éve használt sisaknál tudják, mennyire mozdul el a fejükön, vagy épp nem mozdul el, egy új megszokása pedig kizökkentheti őket a játékból.

A VICIS-éhoz hasonló technológiai alapra épít a jelenleg a Hegemon még fejlesztés alatt álló sisakja is, amit még nem vetettek be élesben, de jól mutatja, hogy ez lehet az új irány. A másik újhullámos sisak- és felszerelésgyártó, a Xenith a VICIS technológiájának alapelvét követi, csak más irányban, ők apró műanyagoszlopok helyett nagyobb területet lefedő, körkörös elmozdulást biztosító rendszerrel rukkoltak elő. Antonio Brown egyébként végül őket választotta új sisakszállítónak.

Tökéletes védelmet valószínűleg sosem kapnak majd az amerikaifutballisták a fejükre, de minél több erőt tud elnyelni egy sisak, annál hosszabb lehet az NFL jövője.

Források: NFLSmithsonian

(Borítókép grafika: szarvas / Index)

(Visited 1 times, 1 visits today)
Article Tags:
Article Categories:
120 yard · Index.hu
banner

Leave a Comment