dec 12, 2018
77 Views
0 0

Kosztümös íjásztalálkozó a sherwoodi erdőben – Minden idők tíz legzsiványabb Robin Hoodja

Written by

Camelot ura után Sherwood hősét is elérte az új évezred popforradalma. Ahogy Guy Ritchie is belebukott Arthur király legendájának korszerűsítésébe, a visszhangok szerint Otto Bathurstnek sem igazán sikerült a Robin Hood-sztori megreformálása. Mivel az új, spéci feldolgozást még nem láttuk, az olvasóra bízzuk, hogy a főszereplő, a Kingsman-filmekből is ismerős Taron Egerton felfér-e a filmtörténet legjobb Robin Hoodjait felsorakoztató szubjektív listára.

MAPET – 061.hu

Douglas Fairbanks

Robin Hood (1922)
A sherwoodi erdő zsiványából és cimboráiból már 1908-ban filmsztárt faragtak: két rövidfilm is készült ebben az évben, az amerikai Kalem és a brit Claderon cég gyártásában. Az első világháború kitöréséig aztán számos Robin Hood-filmet forgattak, nem beszélve az Ivanhoe-adaptációkról, amelyben szintén feltűnik a történelmi regény atyja, Sir Walter Scott által mellékszereplőként ábrázolt Hood-alteregó, Robin of Locksley (Loxley) alakja. Az első komolyabb feldolgozás 1912-ből való, a New Jersey-ben működött első amerikai filmstúdiók egyike, az Eclair Studios gyártotta le. Sokáig elveszettnek hitték, a művet végül 2006-ben felújították és a New York-i MOMÁ-ban mutatták be. A hangosfilm megjelenése előtti időszakból azonban leginkább az 1922-es változat maradt meg, amelyben a némafilmes korszak legendája, az Errol Flynn-előkép Douglas Fairbanks alakítja az íjászt. Az „acélpengetestű” színész-forgatókönyvíró-rendező-producer volt az első, aki dublőr nélkül, maga játszotta el hajmeresztő mutatványait a kamera előtt. A film kora legdrágábbja volt 1,4 millió ráfordított dollárral, és egymilliós hasznot hozott a stúdiónak. Fairbanks a sok változat közül először egy Ivanhoe-feldolgozásban gondolkodott, végül mégis a korai Robin Hood-balladák egyik kicifrázott változatát vitte vászonra. Ebben a történetben Huntingdon grófja ölti magára a törvényenkívüli csibész köpönyegét.

Errol Flynn

Robin Hood kalandjai (1938)
Az ausztráliai Hobartban született tasmán ördögöt sokan a világ legszebb férfijának tartották, nem is csoda, hogy a szoknyavadász végül Hollywoodban landolt, ahol a magyar származású Kertész Mihály (Michael Curtiz) irányítása alatt kapásból mesterhármassal indított: Az 1935-ös Blood kapitányt, amely egy este alatt sztárt csinált az ismeretlen ausztrálból, további két instant klasszikus kosztümös mozi, a Robin Hood, majd a Hét tenger ördöge (1940) követte. (Ezek a szerepek talán nem véletlenül álltak jól Flynnek, ugyanis a színész egyenes ági leszármazottja volt Fletcher Christiannak, a Bounty lázadóvezérének.) A kétmillió dolláros produkció forgatása idején a filmsztár és a kiállhatatlan, gátlástalan rendezőzseni már szívből rühellték egymást. Kertész, aki biodíszletként tekintett a színészekre és magasról tojt népszerűségükre, az egyik vívójelenetben éles pengékre cserélte ki a műkardokat, Flynn arcát pedig megvágták. Vállat vonva elintézte annyival, hogy így izgalmasabb lett a jelenet, mire Flynn rárontott és fojtogatni kezdte. „Ezt is izgalmasnak találod?” – kérdezte a fegyelmezés közben. A Casablanca rendezője ekkor forgatta a filmtörténet egyik leghíresebb képsorát, azaz Robin Hood és Sir Guy of Gisbourne falra vetülő, óriási árnyékával felvett párbajjelenetét.

Giuliano Gemma

Robin Hood, a tüzes íjász (1970)
Magyarországon a hetvenes-nyolcvanas években a Kertész-féle adaptáció mellett legtöbbször sugárzott legnépszerűbb és az egyik legviccesebb Robin Hood-film olasz-francia koprodukcióban készült, rendezője a főleg ókori szandálos filmekben és westernekben utazó Giorgio Ferroni volt, aki többnyire Gemmának, vagy a katonai rendészből lett színésznek, Gordon Scottnak osztotta a főszerepeket. A 2013-ban elhunyt olasz filmszínész kaszkadőrként kezdte a pályáját, nevéhez számos emlékezetes alakítás fűződik: leginkább kosztümös kalandfilmekben, maffiafilmekben és spagettiwesternekben domborított. Utóbbiakban Montgomery Ward néven is sűrűn szerepelt, például a Ringo visszatérben, amely Quentin Tarantino egyik kedvence a műfajban. QT nagy Gemma- és tüzes íjász-rajongó lehet, a film plakátja ugyanis nyilván nem véletlenül virít ott a Halálbiztos éttermi jelenetében.

A Disney rajzfilmrókája

Robin Hood (1973)
Bár sokan ma is a legjobb rajzfilmes Robin Hood-feldolgozásnak és az egyik legszórakoztatóbb Disney-animációnak tartják (Tapsi Hapsi, Dodó kacsa és Maci Laci is alakított már Robin Hoodot), a gyerekek pedig imádták, a stúdió Walt Disney 1966-ban bekövetkezett halála után indult évtizedes gyengélkedésének kezdeteként vonult be a filmtörténelembe. A Disney vezetői a fokozott tempó és az újrahasznosítás mellett döntöttek a válság árnyékában: így került képbe Wolfgang Reitherman, A dzsungel könyve rendezője, aki az elvárásoknak megfelelően az 1967-es rajzfilm figuráit helyezte a főbb szerepekbe, egy rakat gesztust, mimikát és táncjelenetet pedig a Hófehérkéből és a Macskarisztokratákból „renanimáltak” (a Disney később is számos képsort mentett át saját produkcióiból). Sir Kánból János király, Kából Sir Hiss, Baluból Little John lett. Érdekesség, hogy Tuck barát eredetileg disznóként jelent volna meg, ám a vallási érzékenységre való tekintettel végül borzpofát kapott, a nottinghami városbíró pedig kecskének indult, de nem találták eléggé elvetemülnek, ezért farkas lett. Robin alakja a középkori Róka-regények állatmeséit (Roman de Renart/Reynard the Fox) idézi meg, a történet pedig A halál 50 órája rendezője, Ken Annakin 1952-es Robin Hood and His Merrie Men című filmjének szinopszisán alapul.

Sean Connery

Robin és Marian (1976)
A két Beatles-filmet (Egy nehéz nap éjszakája, Help!) és két Superman-folytatást jegyző Richard Lester méltatlanul elfeledett filmje az egyetlen mítoszromboló, újító szellemben fogant Hood-film, amely a főszereplőre valóban esendő emberként, nem pedig mesehősként vagy jópofáskodó macsóként tekint – ahogy azt az eredeti, Robin Hood halála cím is érzékeltette. James Goldman történeti hitelességre törekvő, melankolikus forgatókönyve egy vénülő Robinról szól, aki hosszú évek után tér vissza a szerelméhez, Marianhez. Sean Connery, aki a Kevin Costner-féle ’91-es feldolgozás végén Oroszlánszívű Richárdként tűnik fel, Lester dolgozatában erősen őszülve, kopaszodva és lecsövesedve játssza el a szellemileg is kissé roggyant Hoodot, partnere pedig a szintén korosodó, de közel 50 évesen is csupabáj és csudaszép Audrey Hepburn. Mellettük további színészóriások domborítanak: Richard Harris Richárd királyként cameózik, Ian Holm János királyt, Notthingham seriffjét Robert Shaw, Skarlát Willt pedig Denholm Elliott alakítja.

Borisz Hmelnyickij

Robin Hood nyila (1976)
Lester filmjével egy időben egy vállalható szovjet verzió is készült Szergej Taraszov és Kirill Rapaport rendezőktől, akik összekötötték a kellemeset a hasznossal, azaz a legendában rejlő szórakoztató tartalomba csomagolva majd’ évezredes visszatekintésben ránthatták le a leplet az imperialisták ősi kizsákmányoló természetéről. A 12. század gazdag normann nemesei ellen fellépő Robin Hood és a vidám cimborák, mint a szegényekért harcoló forradalmár archetípusai meg az elnyomó középkori Anglia bemutatása nem szúrták a moszkvai cenzorok szemét, az ifjúsági film kiérdemelte az állami rubelt. Hmelnyickij, aki karizmatikus, sokoldalú és tehetséges színész, a híres Taganka Színház tagja volt, Taraszov 1983-as Ivanhoe-jában újra eljátszhatta a szerepet, ám a Walter Scott-regényből írt forgatókönyv alapján abban már csupán mellékszereplőként csibészkedhetett.  

Kevin Costner

Robin Hood, a tolvajok fejedelme (1991)
A folklórt, mondai hagyományt és történeti feljegyzéseket a szerzői fantáziával ötvöző krónikák, majd regények és színdarabok közötti jelentős földrajzi, kronológiai és ezekből fakadó egyéb eltérések igen tág játékteret kínált a filmeseknek, de Ott Bathurst mostani fantáziadús verzióját figyelmen kívül hagyva egyértelműen Kevin Reynolds rendező merészkedett a legmesszebb az abszurditások, logikátlanságok és a történeti hitelesség meghackelésének terepén. A nézőket mindez nem zavarta, mint ahogy Morgan Freeman kitalált mór (khm) karaktere sem, vagy az, hogy a két Kevin, Costner és Reynolds egy korábbi brit sorozat, a Robin of Sherwood fantasy motívumaiból is mazsolázgatott, így a boszorkányság is teret kapott a történetben. A főgenyót alakító Alan Rickman szépen ellopta a showt, mialatt Costner a film legkevésbé összetett figurájaként hozta sótlan önmagát. De legalább meg sem próbálta majmolni Errol Flynnt, így hát nemhogy elkerülte a burleszkfigurává aljasodást, a remek körítésnek hála Hood szerepében egyenesen Flynnel egy lapon szokás emlegetni. Bryan Adams betétdala, a számos slágerlistás rekordot megdöntött Everything I Do is nyilvánvalóan hozzájárult Costner és film felértékeléséhez, a számot viszont annyira túltolták, hogy sokáig Adamsről, Costnerről meg erről a moziról is leginkább a kosztümös filmek nyálas betétdalai jutottak eszébe mindenkinek.

Patrick Bergin

Robin Hood (1991)
Costner bombaként robbant filmjével egy évben kijött ki egy másik, alacsonyabb költségvetésű brit változat is a témában. Rosszmájúan megjegyezhetnénk, hogy John Irvin Robin Hoodja a kiváló ír színész, Patrick Bergin protohipszter megjelenésén és hajszerkezetén, Uma Thurman stylistján és Jürgen Prochnow enyhe ripacskodásán bukott el, de ennél többről van szó. Az amerikai forgalmazók ugyanis, hogy védjék a bevételeiket, egyszerűen nem engedték vászonra a szerencsétlen időzítésű filmet, aminek a későbbi videómegjelenés és tévés bemutatók sem növelték az ázsióját, így szépen eltűnt a süllyesztőben. Pedig nem rossz mozi. Fapados, igen, de éppen emiatt jóval realisztikusabb az amcsi szuperprodukciónál. Irvin nem titkolt célja volt, hogy lehetőleg minél autentikusabban álmodják vászonra a történetet, amely a téma filmes vonulatában valóban elsőként emeli ki a hódító normannok és a bukott angolszászok egybeolvadás előtti szembenállását. A Hood-legenda évszázadok óta zajló kibontogatása nyomán az arcképcsarnokban felbukkanó új nevek és újrahangolt motivációk azonban semmit sem javítanak a történeti hitelességen, hiszen bizonyítékok hiányában azok is csak annyira lehetnek valósak, mint a 15. századi változatokban.

Cary Elwes

Robin Hood, a fuszeklik fejedelme (1993)
Annak, aki a Robin Hood-filmek izgalmai és romantika helyett inkább nevetgélne egy jót a sherwoodi zsivány történetének túláradóan vidám átiratain, elsősorban a lóbabrabló Dennis Moore kalandjairól szóló zseniális Monty Python-epizódot és John Cleese nagyképű Robin Hoodját ajánljuk a Terry Gilliam–Michael Palin páros Időbanditákjában. A sort Mel Brooks komédiájával folytathatjuk, a legendás nevettető ugyanis a legjobb formájában ragadta meg Robin Hood alakját. A Világtörténelem, az Űrgolyhók meg a Drakula halott és évezi rendezőjének ugyan kapóra jött a 91-es Tolvajok fejedelme, az Errol Flynn fizimiskájú Cary Elwes (aki később a Fűrészben már nem ugrál ennyit) inkább a 30-as évek kosztümös-akrobatikus kalandfilmjeit és a dögunalmas musicaleket parodizálja szanaszét, de egy tucat mozi kapja még a fricskát a Keresztapától egészen a Jurassic Parkig. Mint a legtöbb Brooks-paródiában, a Fuszeklikben is a karakterek nevei viszik a prímet a nagyon debil poénok között – hála a kiváló magyar fordítóknak. Robin, a Lakli mellett van itt Vaksi, Hapsi, Hapci, Will Scarlett O’Hara, Szűz Mariann, Latrina, Brumhilda és Tuckman rabbi (maga Brooks), a sötét oldalon Rottingham bírája (szül. Malvin) alias Roti, Don Giovanni, Mocskos Encio és Nyomott Luka.

Russell Crowe

Robin Hood (2010)
Ridley Scott vitán felül remek rendező, filmjeinek színvonala azonban igencsak hullámzó, ráadásul jó ideje nem mázolt a mozivászonra ifjabb korában elkövetett mesterműveihez mérhető alkotást. El kell fogadnunk, hogy az alapvetően kísérletező kedélyű Scott mester mára bérmunkákra szakosodott, szinte kizárólag kasszasikerekben érdekelt jó munkásembere Hollywoodnak – inkább kevesebb, mint több sikerrel. Russell Crowe-val nem sikerült ugyan megismételni a Gladiátor sikerét, de a klasszikus Robin Hood-történet előzményeit bemutató film valójában remek kalandfilm, csak éppen az van vele, ami az Alien: Covenant-al: a Scott-al szemben támasztott magaslati elvárások elmaradása miatt fanyaloghatunk, ha bárki más rendezi ezeket, jár a taps. Azért azt borzasztóan sajnálhatjuk, hogy végül lelőtték Scott korábbi verzióját, amiben Crowe a gonosz Robin ellen harcoló, jóságos nottinghami bírót alakította volna.

(Visited 16 times, 1 visits today)
Article Categories:
pestisracok
banner

Leave a Comment